Kedves Télapós mesék, dalok, versek kicsiknek

2015. november 22. - bocimaci

Bartócz Ilona: Jön a Mikulás!

Azon a télen korán leesett a hó. A Nyuszi elgondolkozva ballagott az erdőszélen, a kopasz bokrok mentén és éppen arra gondolt, hogy egy csöppet sem szereti a havat. A hó alól olyan nehéz kikaparni az ennivalót, elbújni is alig-alig lehet, márpedig egy Nyuszi életében gyakran előfordul, hogy rejtőzködnie kell. A hó világos volt, a Nyuszi gondolatai meg sötétek. Egyszer csak zajt hallott, megállt, hegyezte a két tapsifülét. Mi ez a zaj? Valami pattog... Beleszimatolt a levegőbe: füstöt érzett. Egy kicsit félt a Nyuszi, de kíváncsisága legyőzte a félelmét, s indult arrafelé, ahonnan a zajt hallotta. Egy vén tölgyfa alá ért. A tölgyfa alatt Barna Mackó szorgoskodott, tüzet rakott éppen, pattogtak a tűzre rakott száraz gallyak, vékony kis füstcsík szállt a magasba.

mese1.jpg

 Jó napot, Barna Mackó! - köszönt a Nyuszi. - Látom, tüzet raksz. Minek az a tűz? -Jó napot, Nyuszi! Hogy minek a tűz? Ma este jön a Mikulás, remélem, ajándékot is hoz majd. Lehet, hogy fázni fog a lába, gondolta, hadd melegítse meg a tűznél... És ha már ég a tűz, főzök egy kis levest. Mondd csak, nem adnál a Mikulás levesébe egy-két káposzta levélkét? -Szíves örömest – mondta a Nyuszi -, hazaszaladok érte! Ugrott a Nyuszi, futott a káposztalevélért. Mire visszatért a tölgyfa alá, fényesen égett a tűz, és Barna Mackó mellett Mókus ugrándozott. -Én makkocskát hoztam a Mikulás levesbe! - kiáltotta, mikor meglátta Nyuszit. - Nagyon finom lesz ez a leves! -Magam is úgy gondolom – mondta a Nyuszi, és beledobta a káposztaleveleket a csuporba, melyet Barna Mackó a tűz fölé akasztott. -Szóljunk az Őzikének is! Mókus, ugrándozz el Őzikéért! Mókus fürgén pattant, ugrott egyik ágról a másikra, hamarosan visszatért Őzikével. -Illatos füvecskét hoztam a Mikulás levesébe! - mondta Őzike. A Kisróka még nincs itt? -A Kisróka semmit sem tud hozni a Mikulás leveshez. - mondta Nyuszi. - Ne is hívjuk ide! -De bizony idehívjuk! - mordult föl Barna Mackó. Hívjunk ide mindenkit az erdőből is, a mezőről is, akár tud hozni valamit a Mikulás levesbe, akár nem! Meghívjuk Kisrókát, Mezei Egeret, Kisfarkast, Kismadarat. Bízd csak rám, Nyuszi, tudom én, hogy a Mikulás még a meleg levesnél is jobban szereti, ha együtt várunk rá itt a tűz körül! Nyuszi megbillentette a bal fülét: -Ahogy akarod, Barna Mackó! Te raktad a tüzet, te kavarod a levest, te hívd meg a vendégeket is.

mese2_1.jpg

Az erdei apróságok hamarosan mind megérkeztek. Egérke búzát hozott a Mikulás levesbe, Kismadár fenyőmagot, Kisróka és Kisfarkas meg sok-sok száraz gallyat gyűjtött, hogy minél fényesebben égjen a tűz.

És a fényes tűz körül ülve akkor este együtt várták a Mikulást.

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Télapó kesztyűje.

Hol volt, hol nem volt egyszer egy ugrifüles nyuszika.
Egy hideg téli napon sétálgatott az erdőben, ahogy ballag egyszer csak valami fekete dolgot látott meg az ösvényen. Közelebb ment és megszemlélte mi az.
-Valami szőrös és fekete!

mese3.jpg

Jobban szemügyre vette és akkor látta, hogy nem volt az más mint egy kesztyű.
-Nohát egy kesztyű! Ugyan ki veszíthette el?!
-Én tudom! A Mikulás járt erre, bizonyára Ő hagyhatta el. - Kiáltott le a fáról a szarka.
-Szegény Mikulás kesztyű nélkül, a nagy hidegben nem tudja elvinni az ajándékokat a gyerekeknek.
Majd én elviszem neki! -mondta a nyulacska.
De az erdőn keresztül vezet az út is a Mikulás házához és az erdőben ott lakik a róka, és a farkas is.
-Jaj azoktól én nagyon félek!
-Egyet se búsulj Füleském, súgok neked egy varázsigét ha ezt elmondod, és bukfencezel egyet azzá változol amivé csak akarsz.
-Jól jegyezd meg! -Béka lába, egér farka, kutya szőre tarka-barka, illa-berek, nádak-erek,-itt most azt mondd amivé változni szeretnél-, és ne feledd a bukfencet!!
-Köszönöm szarka néni! Már indulok is! Nem felejtem el a bukfencet!
A nyuszika a kesztyűvel vidáman ballagott az erdőben.
A bokrok mögül egy éhes róka, figyelte a nyulacskát.

mese4.jpg

-Nini egy jó kövér nyuszika! Ha közelebb ér elkapom.
-Jaj ott a róka! Látta meg a rókát a nyulacska. Gyorsan átváltozom farkassá.
-Béka-lába, egér-farka, kutya szőre, tarka-barka, illa-berek nádak-erek, én most ordas farkas legyek! Aztán egy nagyot bukfencezett. Épp idejében, mert a róka ráugrott, be akarta kapni.
Jaj, bocsánat farkas bácsi!- mondta a róka, mikor a farkassá változott nyuszira vetette magát. Ijedten iszkolt el az erdőbe.
A nyuszika elmondta a varázsigét és visszaváltozva futott tovább az úton.
Amint tovább haladt egy farkas kukucskált ki a fák mögül.
-Nini egy szép kövér nyulacska! Ha közelebb ér, elkapom!
-Jaj a fa mögül leselkedik egy farkas, vette észre a nyulacska. Gyorsan átváltozom medvévé!
-Béka lába, egér farka, kutya szőre tarkabarka, illa-berek, nádak-erek, én most tányértalpas mackó legyek! Aztán egy nagyot bukfencezett. Épp idejében mert a farkas el akarta kapni.
-Jaj bocsánat, mackó bácsi! -mondta a medvévé változott nyulacskának a farkas és iszkolt is vissza az erdőbe.
A nyuszika elmondta a varázsigét és visszaváltozva futott ki az erdőből.
Hamarosan oda is ért a Mikulás házához, bekopogtatott.
-Mikulás bácsi elhoztam a kesztyűdet amit elhagytál az erdőben!
-Nahát, én már mindenütt kerestem! De bátor nyulacska vagy Füles! Köszönöm!
Most már elindulhatok a gyerekekhez!
-Füles, fogadd el ezt a finomságokkal teli csomagot, jótettedért!
És a Mikulás bácsi egy hatalmas csomagot adott Fülesnek, tele édességgel.

mese5_1.jpg

A nyulacska megköszönte és vidáman dalolva futott hazáig. Szerencsére akkorra már a róka és a farkas is otthon várta a Mikulást, így a nyuszika hamar hazaért.
Vidáman énekelte a kedvenc dalát...Hull a pelyhes fehér hó....

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Donászy Magda: Télapó

Télapóka öreg bácsi,
hóhegyeken éldegél.
Hóból van a palotája,
kilenc tornya égig ér.

Miklós-napkor minden évben
teletömi puttonyát,
mézes-mázos ajándékkal
szánkázik az úton át.

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Magosrévi Jolán: Várjuk a Mikulást

Jó Mikulás bácsit
Jaj, de nagyon várom!
Nemsokára eljön
Csilingelő szánon.
Almával, dióval
Teli van a zsákja,
Bőven mér belőle
Minden topánkába.
Kis cipőmet kitisztítom fényesre,
Kiteszem az ablakukba ma este.
Ha erre jár a Mikulás, meglátja,
Tudom, benyúl jó mélyre, a zsákjába!
Nincs ott híjja a diónak, fügének…
Színig tölti mind a két kis cipőmet.
Azt hiszem, hogy virgácsot most nem kapok:
A Mikulás tudja ám, hogy jó vagyok!

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Dalok:

Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom,
Télapó zúzmarát fújdogál az ágon.

A kis nyúl didereg, megbújik a földön:
"Nem baj, ha hull a hó, csak vadász ne jöjjön!"

Parányi ökörszem kuporog az ágon,
Vidáman csipogja: "Süt még nap a nyáron!"

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Hull a pelyhes fehér hó, jöjj el kedves Télapó!
Minden gyerek várva vár, vidám ének hangja száll.
Van zsákodban minden jó, piros alma, mogyoró,
Jöjj el hozzánk, várunk rád, kedves öreg Télapó!

Nagyszakállú Télapó, jó gyermek barátja.
Cukrot, diót, mogyorót rejteget a zsákja.
Amerre jár reggelig, kis cipőcske megtelik.
Megtölti a Télapó, ha üresen látja.

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Télapó itt van,
Hó a subája,
Jég a cipője,
Leng a szakálla,
Zsák, zsák, teli zsák,
Piros alma, aranyág.

Két szarvas húzta
Szán repítette,
Gömbölyű zsákját
Száz fele vitte.
Zsák, zsák, teli zsák,
Piros alma, aranyág.

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Suttog a fenyves, zöld erdő,
Télapó is már eljő.

Csendül a fürge száncsengő,
Véget ér az esztendő.

Tél szele hóval, faggyal jő,
Elkel most a nagykendő.

Libben a tarka nagykendő,
Húzza-rázza hűs szellő.

Suttog a fenyves, zöld erdő,
Rászitál a hófelhő.

Végire jár az esztendő,
Cseng a fürge száncsengő.

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Hóembernek se keze, se lába,
hóembernek pici szeme szén,
lustán pislant, fadugó az orra,
vásott kannát visel a fején.


 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://bocimaci.blog.hu/api/trackback/id/tr968091414

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása