Bevallom én a kihagyós típus voltam, valahogy ezt diktálta a józan paraszti eszem, hogy nem teljesen normális az, hogy Jancsi és Juliska szülei olyan szegények voltak, hogy ott hagyták őket az erdőben, aztán meg a gonosz boszorkány fel akarta falni őket, hogy a magyar népmesében meg a szegény gyenge legényt minden alkalommal feldarabolta a jóságos keresztanya és mikor összefőzte mindig erősebben került ki belőle. De a másik oldalon valahogy az is ott motoszkált a fejemben, hogy a mi korosztályunk ezen nőtt fel és mégsem lettünk baltás gyilkosok....Gondoltam hát utánaolvasok egy kicsit a témának és megnézem nálam okosabb emberek mit mondanak...
„A gyereknek szüksége van a szörnyekre, mert a mindennapokban is vannak ijesztő események, félelmetes dolgok. A mesében minden szörnyet legyőznek, minden ártalmat megszüntetnek, és ha meg is sebesül a hős, mindig elhozza valaki az élet vizét, ami meggyógyítja. Ha kihagyjuk ezeket a részeket, nem adjuk át gyermekünknek a reményt, hogy bár történnek rossz dolgok a világban, minden rendbe hozható.”
Domszki Zsófia: Pszichológus
A mesék éppen azt bizonyítják, hogy legyőzhetjük a félelmeinket! A félős szülő a saját félelmeitől fél, és a gyerekeit úgy próbálja megóvni, hogy a félelmeket megpróbálja kizárni. Ha hazudozunk, megbetegítjük a saját gyerekünket, ahelyett, hogy megóvnánk. Ha az ijesztő részeket kihagyjuk, nem engedjük, hogy a gyerekben szunnyadó érzelmek föloldódjanak. Azt sugalljuk: „nem hiszem el, hogy te félsz…”, „nem tudhatod meg, hogy milyen az élet”. És közben a gyerek magára marad a szorongásaival, aminek fizikai tünetei is lehetnek! A mese olyan csodaszer, amely feloldja a szorongásokat. – Bízzunk a mesékben! Egyszerűen azért, mert több mint ezer éve meséljük ezeket egymásnak. És nem csak a gyerekeknek! A meséknek lelki hasznuk van, amit nem tudunk ugyan forintra váltani, de általuk elérhető az, amire minden szülő vágyik: hogy mosolygós, bátor és boldog gyerekei legyenek!
Novák János: A Kolobri színház igazgatója
A meseterapeuták szerint a népmesék okkal tartalmaznak véres, bizarr vagy épp szorongáskeltő részeket, és nagy hiba lenne ezeket kivágni.
Ha kihagyjuk a felnőttként félelmetesnek vélt részeket a meséből, ezzel pont a gyógyító erejétől fosztjuk meg őket. A tárgy nélküli szorongás, félelem egy meghatározatlan valamitől a legijesztőbb a gyerekek számára, ahogy a lebegő szorongás kap egy tárgyat, és be lehet helyettesíteni egy gonosz meseszereplővel, ezzel egyszerre adunk lehetőséget a gyereknek arra, hogy eltávolítsa magától a félelmét, valamint, hogy megküzdjön vele a mesehősök példájának segítségével.
Rémálmai nem a népmesék ijesztő részeitől lesz a gyereknek, hanem a szakirodalom szerint éppen azzal fokozzuk a gyerekek szorongását, ha kigyomláljuk a félelmetes részeket, és az azokkal való megküzdési lehetőségeket.
Korának megfelelő mesét
Ez természetesen nem jelenti azt, hogy 2 éves gyermekünknek azonnal kezdjünk el olvasni egy jó kis lefejezős népmesét és aztán hagyjuk magára a sötétben. A konklúzió, hogy igyekezzünk gyermekeinknek minél többet olvasni a korának megfelelő irodalomból. Meseolvasást követően vagy még közben pedig beszéljük meg a hallottakat, így segítünk nekik a feldolgozásban és adunk esélyt arra, hogy egészséges olvasó és gondolkodó felnőtteket neveljünk belőlük.
Miért olvassak a gyereknek?
„Kutatások igazolják, hogy az életben való beválásunk nem csak értelmi képességeinken múlik. Az igazi sikereket és – ami még fontosabb! – a belső harmóniát, az önmagunkkal való elégedettséget csak akkor érhetjük el, ha képesek vagyunk felismerni a magunk és mások érzelmeit, kapcsolatokat teremteni, konfliktusokat kezelni, együttműködni, segítséget kérni, vágyainkat késleltetni, kitartani… Vagyis, ha fejlett az érzelmi intelligenciánk.
A mese az érzelmi intelligencia fejlesztésének legfontosabb eszköze, olyan lelki táplálék, amely életre szóló nyomokat hagy a gyermekben. Egyrészt a mesélés sajátos szituációja, bensőséges hangulata adja meg az érzelmi biztonságot, azt a nyugodt, csendes és szeretetteljes légkört, amelyben meg lehet pihenni, el lehet lazulni, a rítust, amivel le lehet zárni egy mozgalmas és eseménydús napot. Ám a kisgyerek a mesehallgatás során nemcsak a szülőre, hanem befelé is figyel, saját vágyainak megfelelő fantáziaképet alkot, ami segíti őt a nap folyamán felgyűlt belső feszültségei, negatív érzései, félelmei feldolgozásában.
Adjuk hát meg neki a lehetőséget arra, hogy az égig érő fa csúcsára kis kanászként felkapaszkodhasson! Annak a gyermeknek, aki mesét hallgatva nő fel, varázspálcája a saját elméje lesz, és képzelete, érzelmi intelligenciája segíti majd a megpróbáltatások közepette. "
Dr. Kádár Annamária: Pszichológus, egyetemi adjunktus
Ajánlott mesék:
Bartos Erika összes művei..., Tesz-Vesz város ......
Berg Hudit: Hisztimesék (2-4 éveseknek)
L. Molnár Edit: Mese a kislányról, aki nem akart felnőni - és más történetek (3-6 éveseknek)
L. Molnár Edit: Mese a kisfiúról, aki mindig mindent félbehagyott - és más történetek (3-6 éveseknek)
Harry Horse: Kisnyuszi világgá megy (3-6 éveseknek)
Annet Rodolph - Nele Moost: Ide vele! (3-6 éveseknek)
Lauren Child: Nem vagyok álmos, és nem akarok lefeküdni! (3-6 éveseknek)
Lauren Child: Soha de soha nem eszem paradicsomot! (3-6 éveseknek)
Bálint Ágnes: A Szitakötők Szigetén (3-6 éveseknek)
