Nem tudom másoknál hogy van, nálunk a reggel állandó rohanás akárhogy is igyekszem előre felkészülni, valahogy mindig sietni kell...
- kérek tejet, nem narancslevet, nem mégis tejet
- Máté ne vedd le az előkét, basszus most öltöztethetlek át
- neeee Levi már ne vedd elő az építőkockát
- gyertek vissza reggelizni, indulni kell
- anyuci nem találom a nyuszimat, keresd meg, nincs rá idő menni kell
- neeee Máté ne pakold ki a ketchupot a hűtőből, Levi ne segíts neki, basszus öltöztethetlek át.....jaj elkésünk, indulni kell.....stb.
S végül az állandó kérdés, anyuciiii MIKOR KELL INDULNI? Innen jött az ötlet, hogy készítek nekik egy órát és így mondhatom, hogy ha a macihoz ér a mutató, akkor venni kell a cipőt és indulunk az oviba. Furcsamód valahogy működni látszik, talán azért mert ez olyan "felnőttes" dolog. Mikor a macihoz ér a nagymutató Levi mondja, hogy menni kell.
Használjuk az esti játékidőnél is, ilyenkor azt szoktam mondani: nézzétek, most a labdánál van a mutató, ha a nyuszihoz ér, menni kell vacsorázni. Így fel tudnak készülni és nem kell őket kiszakítani a játékból, sőt Levi szól, hogy jaj már a virágnál van a mutató....
Elkészítés: egy kínai lakberendezési boltban szereztem egy fehér lapos órát és egyszerű alkoholos ficltollal rárajzoltam a mintákat. (később szereztem hozzá egy másik óraszerkezetet, mert bosszantóan ketyegett..)
